Kevés olyan színház van, ahol az aktív tagok között szép számmal találni arany-, gyémánt-, vas- vagy rubin diplomásokat. Mi vagyunk az egyik ilyen büszke közösség.
Kikapós patikárius: Galambos Erzsi és Ujréti László, forrás: misogakazimit
Galambos Erzsi, Esztergályos Cecília, Baranyi László, Bodrogi Gyula, Kiss Gábor és Láng József már túl a gyémánt diplomán. A fiatalabb generációt képviseli Botár Endre és Ujréti László. Ujréti Laci ki is kérte magának a minap, hogy a „nagy öregek” között emlegetjük:) Összetartó közösség lévén figyelünk egymásra, de az idősebb kollégákat különös tisztelet övezi a színház falain belül. Habár a tegeződés magától értetődő a művész világban, valahogy természetesnek tűnik a tiszteletadás egy „Csókolom Dodi bácsival”. Mind a színészek, mind a háttérben dolgozók örömmel időzünk a büfében, ahol a legendák storyznak. Minden napra jut egy anekdota, egy emlék, amitől a színháztörténet eleven valósággá válik. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz mindig van idejük válaszolni kérdéseinkre. Szerencsések vagyunk, hogy ismerhetjük ezeket a legendákat. Néha előkerül egy-egy megsárgult fotó is: az első szerep, az első „József Attilás” felkérés vagy épp az első találkozás a filmmel.
JASZ: Szókimondó Aszonyság: Bodrogi Gyula mellet Örkényi Éva, forrás: Fortepan
Amikor erről mesélünk, sokszor halljuk: ti szerencsések vagytok. A mai fiatalok nem is ismerik ezeket az élő legendákat. Nem tanítják őket az Egyetemen, így a most végzett színinövendékek a telefonjukat vagy a Google-t hívják segítségül, ha összefutnak egy-egy idős színésszel. Mi meg állunk értetlenül. Hisz ez oly természetes. Ők ez élő történelem. Ha ők sem lesznek, ki mesél nekünk Latinovits Zoltánról, Gábor Miklósról, Sinkovits Imréről, Ruttkai Éváról vagy éppen Domján Editről? Kitől hallunk Vámos László vagy épp Kazimír Károly legendás rendezéseiről; honnan tudnánk milyen volt a szellemi műhelyt teremtő Gaál Erzsi? Milyen szokásai voltak Sztankay Istvánnak vagy Turgonyi Pálnak mielőtt színpadra lépett, és mitől volt fantasztikus karakterszínész Bakó Márta – színházunk örökös tagjai.
Sztankay István a JASZ színpadán_forrás Országos Széchényi Könyvtár fotóarchívuma
Két előadásunkban is szerepelnek egészen kicsi gyerekek. Öröm nézni, ahogy ez a generáció szeretetteljes pedagógiával énekli ki a srácok kezéből a telefont, hogy inkább velük beszélgessenek. Ezek a fiatalok nem is sejtik, ki “szórakoztatja” őket két jelenés között. Mi pedig, sokadjára is nyugtázzuk: milyen szerencsések vagyunk, hogy a JASZ család tagjai lehetünk, mert mi valóban olyanok vagyunk, mint egy nagy család: a nagyszülők mesélnek, a gyerekek és unokák pedig a lábukhoz kuporogva, tátott szájjal bámulják őket.
Bodrogi Gyula ésVoith Ági, forrás: Tormai Andor és MTI
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: